Volt már kakasuk korábban, évekig szenvedtem tőle. A kis szorgalmas ugyanis nem várta meg a pirkadatot, hanem már hajnali kettő-három felé elkezdett vernyákolni. Nem kukorékolni, nem! Először - amolyan beéneklésként - elkezdte próbálgatni a hangját, aztán egyre jobban belejött, és reggelig rikoltozott. Sokszor átkoztam, mert megvolt az a különös képessége, hogy amikor végre elhallgatott, akkor is megérezte, ha épp elszenderednék, és biztos, hogy belesivalkodott a visszaalvás édes reménységébe.
Aztán eltűnt a kakas. Hogy róka vitte el, vagy kellett legnemesebb porcikája a pörköltbe, esetleg az átkom fogott rajta, és torkán akadt a szó egy végzetes hajnalon, nem tudom. De végre csend lett. Fél ötig mindenképpen, amíg a másik szomszéd fel nem kelt, ki nem ment a kertbe, és be nem kapcsolta teljes hangerőn a Dankó Rádiót. A kakas helyett egy-egy búbánatos asszonyhang rikoltott az éterben, de legalább addig, fél ötig csend volt.
A lányom nemrég kérdezte, hallottam-e az új kakast? Nem, nem hallottam, mondtam, és nagyon reménykedtem, hogy a gyerek csak álmodott valami rosszat. Az nem lehet, az nem fordulhat elő többé, hogy a szomszédnak megint kakasa van! És mégis! Ma hajnali 3-kor ébredtem valami fura álomra, és nem tudtam visszaaludni sokáig. Már majdnem öt óra volt (hatkor meg már kelni kell), nagyon szerettem volna még picit pihenni. Olyan kellemesen bekábultam már, a puha ágy és a meleg paplan épp kezdett valami földöntúli habpamacs-felhővé válni, épp körülölelt a visszaalvás reménye, amikor felordított. Ez nem énekelt be előtte, egyből teljes hangerőn indított. Egy perc szünet, és újra. És megint. Megint. A szemem rögtön tikkelni kezdett az idegtől, azonnal visszajöttek a régi emlékek az előző kakasról, és ahogy régen, most is rókáért, légpuskáért és kakashere-pörköltért kiáltottam magamban.
Van új kakas. Később kel, de kitartóbb, mint előző kollégája. Országomat egy Berettáért, Zámbó Jimmy szelleme, segíts meg! Kiver a víz a gondolatra, hogy hamarosan jön a tavasz, a nyár, a nyitott ablaknál alvás... helyett... kukorékolás. Egyikünk ezt nem éli túl.
